Most voltam harmadszorra Párizsban, de ez az utazás tejesen más hangulatú volt, mint az első kettő! Most kettesben a párommal voltunk 3 napra és annak ellenére, hogy mindketten elég betegek votunk, kicsit felnőttesebbre, bulizósabbra szabtuk a programot. 

Mire megérkeztünk a szállodába már farkas éhesek voltunk, ezért a szálloda bárjában kértünk gyorsan valami harapnivalót. Gondoltuk vicces lesz, ha kipróbáljuk, hogy milyen az itteni Croque monsieur és madame:) (Ugye a saját verziónkban a croque az egyik legnépszerűbb reggeli nálunk a kávézóban) Maga a kenyér nagyon lágy volt és finom, de a mirelit sültkrumplit azért nem telejsen értettem. Nálam nyert a mi croque-unk:) 

A gyors uzsi után körbenéztünk a környéken. A szálloda az Opera és a Lafayette mellett volt, így ezutóbbi felé vettük az irányt. Az első párizsi egy napos utam során már jártam itt, de ezt nem lehet megunni! Külön épületben kapott helyet a gasztro rész, ahol Pierre Hermé-től a libamájon át a szarvasgombázóig minden van, ami szem szájnak ingere. Nyami! (Egy hete diétázom a karácsonyi és a párizsi kaja túra után:S)

A butikok és maga az épület is elképesztő, bár a pasi részleg a nőihez képest kissé szegényes. A női részlegen viszont meg lehet csodálni az összes menő olasz és francia luxus márka aktuális kínálatát. (Vagy akár Fendi bundákat simogatni hosszú perceken keresztül:) Szégyenszemre engem az olasz Gucci ruhák és táskák nyűgöztek le. Egyszerűen gyönyörűek, tényleg! Szerelemes lettem beléjük! De ez egy igen plátói szerelem, mert ezek a cuccok - és a Lafayette-ben úgy nagyjából minden - a megfizethetetlen kategóriát jelentik, de azért jó gyönyörködni:) Az idei karácsonyi dekoráció a Lafayette-ben szerintem elég viccesre sikerült. Az óriási fehér papír fenyő mellett dróton mozgatott papír jegesmedvék lepték el a kirakatokat. Kicsit bizar látványt nyújtottak...

A Lafayette-ben tett séta után csipkednünk kellett magunkat, mert foglalásunk volt egy, a szálloda által ajánlott étterembe. A szálloda közelében lévő Drouant Antoine Westermann 3 Michlein-csillagos séf étterme. Nem is volt rá panaszom!:) Az étterem kívül-belül nagyon zárt, alig lehetett észrevenni, hogy ott van. Van egy 4 előételes menü ajánlatuk, ezzel és osztrigával kezdtünk. A 4 előételes szettben volt libamáj ananásszal (???!!!), vadkacsa terrine, ráksaláta guacamole-lal és egy bundás halacska hagymás mártogatóssal. Egyöntetű véleményünk szerint ebből a szettből a libamáj és rákos guacamole volt a legtutibb. 

Az osztrigám: 

Főételnek Szent Jakab kagylót és tőkehalat kértünk. A kagyló zsniális volt! A hozzá kért párolt zöldségek viszont nem az én világom, úgyhogy rájártam a kedvesem édes burgonya püréjére:)

Ezek után már dugig voltam, de nem bírtam desszert nélkül távozni, úgyhogy kértem egy pici csokis tart-ot, csoki sorbet-val. A csoki tart nem volt semmi extra, de az a sorbet! Uhhh, na az valami mennyei volt! Most ezekben a diétável súlytott napokban a gondolatba is beleborzongok!

A vacsi után szerettünk volna kicsit belekóstolni a párizsi éjszakai életbe is, szintén a szálloda ajánlására mentünk el a Matignion-ba, ami legalább annyira eldugott, mint a Drouant. (Ez lenne itt a szokás a menő helyeknél?) Amikor kiszálltunk a taxiból azt hittük, hogy rossz helyen vagyunk, egy szimpla kihalt kis bisztrónak látszott az egész, a legkevésbé sem nyüzsgő bárnak. Amikor bementünk 2 modell kinézetű csaj felvilágosított minket, hogy az élet éjfél, hajnali egy után kezdődik a bárban, addig az étteremben iszogathatunk. (Ez itthon is így van, csak ennyire régen voltam bulizni?) Az étterem rész nagyon menő volt, bársony fotelkék, nagy csillárok, DJ, jó zene, és igazai franciák! Imádtam, hogy minden társaságról ordított, hogy helyi bulizó, laza franciák. Sajnos a betegség aznap este nagyon eluralkodott rajtam, úgyhogy nem bírtam kivárni, hogy a ráérős franciáknak is elérkezzen a party time, lekukkantottunk a bárba éjfél után, de még kihalt volt minden. Azt viszont így jól megfigyelhettem, hogy itt valami spéci asztafoglalás megy, minden asztalnál bekészített víz és pezsgő várt. (Pezsgőt is lehet foglalni? Nem lenne meglelpő, mert márciusban a Café de Flore-ban croissant foglaltam magamank:D)

Végülis egész sok mindent tudtunk az első fél napba is belezsúfolni, de a betegség így is jelentős hátráltató tényező volt. (És sajnos még azóta sem tudtam meggyógyulni:S) Legközelebb folytatom a második párizsi nappal! És Párizs továbbra is csodálatos!

Puszi

Flóra