Minden, ami Párizs

Café Flore

Váltsd valóra az álmaidat! (És közben élvezd is, ha sikerül!:)

2016. október 20. - Café Flore

Nyitottam egy picike franciás hangulatú kávézót és ezzel valóra vált az álmom! Azóta eltelt több, mint három hónap. Túl vagyunk az első nyarunkon és kóstolgatjuk az őszt, készülünk a karácsonyra. Mióta megnyitottunk nem volt időm hosszabb blogposztot írni, vagy egyáltalán végiggondolni, hogy mi történt. Most megteszem! Akkor is, ha esetleg nem lesz minden gondolatom habkönnyű és rózsaszín...

Nagyon hirtelen, szinte minden előzmény nélkül vált valósággá az álomkávézó. Idén év elején döntöttük el, hogy belevágunk. Februárban tervezgettem, márciusban már Párizsban voltam, májusban már a régi tapétát hámoztam le a falakról, júniusban pedig éjjel-nappal festettünk Judituval. Nem készültem erre évekig, nem sütöttem a kávézóban most kapható sütiket a barátaimnak és nem emlékszem olyasmire, hogy már gyerek koromban is erről álmodoztam volna. Szociológus diplomám van, marketing tanácsadóként dolgoztam. A diploma után másoddiplomás képzésre jártam PR kommunikáció szakon. A szakdolgozatomat az Édesem cukrászda, a Pékműhely pékség és a Chez Dodo Makaron Manufaktúra kommunikációjából írtam. Dóriékkal (Chez Dodo) 5 órás interjút készítettem. Meséltek a nyitásról, a nyitás körüli sikerekről. Magával ragadott a történet és azt gondoltam, hogy ilyet én is szeretnék. Ennyire lelkesedni valamiért, csinálni valamit, ami egészen a sajátom, ami szerelem projekt, csinálni valamit, ami ennyire sikeres lesz, amit ennyire szeretnek az emberek, valamit, ami igazán én vagyok. És hát milyen jó lenne, ha az emberek szeretnék, azt ami én vagyok, amit én találtam ki. Önmegvalósítás ezerrel:)

img_6665.JPG

Az átalakítás, felújítás egy nagyon izgalmas időszak volt. Nagyon élveztem, ahogy napról napra alakult át, szépült tulipánról tulipánra a kávézó. Édesapám gyűjtötte a porcelán csészéket, Judituval festettünk hétvégén, ünnepnapon, amennyit csak bírtunk. Napi 2 Pékműhelyes péksütin és kávén éltem. Festéket cipeltem, festővel veszekedtem, tulipánokat festettem, kétségbe estem, amikor a festés után kiderült, hogy fel kell szedni a padlót, taxival mentem parkettát venni (most sincs még jogsim) és posztoltam mindent. Megosztottam, megosztottuk veletek az összes felújítási, átalakítási munkálatot, a tervezett menüt, a tesztelt ételeket. És reagáltatok rá! Kérdeztetek, érkeztek a kommentek, like-ok! Iszonyatosan jól esett az érdeklődés. Épült, szépült a kávézó virtuális lenyomata. Lettek állandó aktív követők, arcok, nevek, akiket a Facebook-ról megjegyeztem. Már a legelején az volt a fejemben, hogy előre kell kommunikálni, hogy itt lesz valami. Ezt tanultam az Édesem történetéből, a Márk Szonjával készített interjúból. Ő 6 évig blogolt mielőtt cukrászdát nyitott. Nekem 3 hónapom volt olyan embereket gyűjteni, akiket érdekelhet az a kávézó, amit megálmodtam. Juditu ebben (is) rengeteget segített. A közös munka során napi szinten mutatta meg az oldalán a kávézót, rengeteg követőt és később vendéget hozott nekem. (Köszönöm!:) Azt szerettem volna, ha a szokásos “3 kép az átalakítási munkálatokról” kommunikáció helyett tényleg minden kulisszatitkot megosztanánk. Mindent láthattatok több, mint három hónapon keresztül. És ez bevált! A nyitó napra teljesült a célom, 3000 követő volt az oldalon! Egyetlen képet tettem fel aznap reggel, Nyitvaaaa! szöveggel. Több, mint 700 like érkezett a képre. Elképesztő számokat produkált az oldal hirdetés, kiemelés nélkül. Iszonyatosan boldog voltam és elégedett. Meg persze fáradt:)

img_7201_1.JPG

A nyitó nap előtti napon mindenki itt volt, hajnal 2-ig dolgoztunk. Iszonyatos rendetlenség és káosz volt. Az utolsó nap vettem meg a kinti hangulatgömböket, Judit még aranyra fújta az égősort, Szandi bekészítette a tésztákat, a lányok matricázták a poharakat. Aznap este 10-kor még azt állította a villanyszerelő, hogy nem tud egyszerre működni a sütő és a kávégép. Teljes őrület volt! Az IKEA-s fehér székekről, asztalokról kiderült, hogy nem csak kicsomagolni kell, hanem összeszerelni is. Mindenki, Peti, Melinda, Szandi, Barbi, Judit és a kedvesem a kávézóban szerelt, pakolt velem. Éjjel fél háromra értünk haza, még gyorsan hajat mostam, kivasaltam (szép legyek a nyitó reggelen), 5-ig aludtam, majd 6-ra lent voltunk a kávézóban és reggel 8-kor betoppant az első vendég! Hihetetlen volt! Roziék reggel 6-kor keltek, hogy elsők lehessenek és 2 héttel halasztották el a házassági évfordulójukat, hogy nálunk ünnepelhessék. Napközben még bírtuk az iramot, aztán estére eldurvult a helyzet. Szerveztem egy kis élő zenét a dobogóra és a barátokat, családot, ismerősöket is estére hívtuk. Fürtökben lógtak az emberek a kis téren, nem volt még vendéglátós szoftverünk, kis cetlikre írtuk a rendeléseket, vagy fejből nyomtuk. Nem voltak asztal számok, arcra próbáltuk megtalálni, hogy kinek mit viszünk ki. Élethalál harcot vívtunk 2 óra alvás után, de imádtam minden percét! Lassan megismertem a környéken lakó szomszédainkat, lettek törzsvendégeink, akik már hinyoznak, ha nem jönnek pár napig. Ugye, Kitti?:)

img_8798_1.JPG

Hihetetlen gyorsan teltek a napok, a hetek, a hónapok. Eleinte fel sem fogtam, hogy tényleg megnyitottunk. Álomszerű volt az egész. A felszolgálást, rohangálást, vendégekkel beszélgetést egyre inkább felcserélte a könyvelővel való egyeztetés, a számlák, bevételek, kiadások, jelenléti ívek, munkaórák adminisztrálása. Szinte rendszer nélkül indultunk el és ezt menetközben kellett és kell még ma is kockáról kockára hozzáépíteni. Rengeteg új dolgot kellett az elmúlt három hónapban megtanulnom a pénztárgép kezeléstől, a receptúra számoláson, árkalkuláción keresztül a HACCP irányelvekig és rengeteg dolog van, amit még mindig nem tudok. Meg kellett tanulnom kezelni a vendégek visszajelzéseit. Az induláskor mélyen hittem benne, hogy minden vendég visszajelzését nagyon komolyan kell venni, reagálni rá és megfontolni a javaslatokat. Lestem a Facebook értékeléseket és mindenkinek reagáltam. Tényleg nagyon komolyan vettem. És nagyon kiborultam mindegyik negatív értékeléstől. Voltak abszolút jogosak is. Nem voltunk ekkora tömegre felkészülve, lassú volt a kiszolgálás, sokszor egy ember vitte a teljes terasz kiszolgálást és pultozást, mert nem számítottam rá, hogy telt-házzal fogunk zakatolni a nyitástól. Felvettem új embereket, lett külön felszolgálónk és úgy éreztem javult a helyzet. Mégis voltak olyan visszajelzések, amire már egyszerűen nem tudtam reagálni sem. Este 11-kor még lefekvés előtt olvastam az éppen akkor beérkező értékelést és nem tudtam aludni. Érkeztek értékelések hetekkel a nálunk tett látogatás után is, amikor már teljesen más csapattal dolgoztunk. Nagyon nehéz volt lelkileg, hogy mindent megteszek, mindent megteszünk és mégsem elég és közben iszonyatosan igazságtalannak éreztem, hogy az elégedett boldog vendégeink egyszerűen jól érzik magukat és visszajárnak, jönnek, gratulálnak nekem, hogy milyen szép lett és sokkal kisebb százalékban értékelnek, mint azok, akik valamiért elégedetlenek. (félreértés ne essék, így is túlnyomó többségben voltak a pozitív értékelések) A Facebook értékeléseket nemrég letiltottam. Úgy éreztem, hogy nem fejezi ki a vendégeink valódi véleményét. Továbbra is kíváncsi vagyok a javaslatokra, de ezeket személyesen vagy Facebook üzenetben szeretném látni, nem egy 1-től 5-ig terjedő skálán osztályzat formájában.

img_7696.JPG

Az a helyzet, hogy nem minden rózsaszín, csillámporos, cuki menta-vanília színű. Ez az egész felelősséggel jár. Négy ember dolgozik nálam. Fizetést kell adnom. Értelmes munkát kell nekik adnom. Csapatot kell létrehoznom. Elküldeni azt, aki nem illik a csapatba és megtartani, aki jó csapattag, jó munkaerő. Nagyon szeretnék megfelelni. Megfelelni a családom, a párom (akkor is, ha azt állítja, hogy nincsenek elvárásai), a barátaim, a munkatársaim és a vendégeim elvárásainak. Szeretnék valami jót létrehozni. Nagyon szeretném jól csinálni és bizonyítani, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni. Nagyon könnyen rá lehet erre csavarodni. Múlthéten szombaton délután helyettesítettem Kittit a pultban, Szandival voltunk együtt. Tudtunk egy kicsit beszélgetni. Azt mondta, hogy látszik rajtam, hogy nem élvezem, hogy kicsit elengedtem ezt az egészet, hogy nem vagyok boldog. Szanditól a szülinapomra egy gravírozott kulcstartót kaptam. A képen nem látszik, de az van ráírva, hogy "Váltsd valóra az álmaidat!"

img_6507_1.JPG

Rengeteg segítséget kaptam a páromtól és a családomtól a kávézóhoz. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen fiatalon megtehettem, amire hozzám hasonlóan még sokan vágynak. Ez egy óriási lehetőség és én nagyon, de nagyon szeretnék élni ezzel a lehetőséggel. És ezért nehezemre esett lazának lenni és egyszerűen felhőtlenül élvezni ezt az egészet. Elvesztem valahol a számok és a számlák között és közben elvesztettem az irányt. A kiadásokat számolgattam, amikor a vendégeimmel kellett volna beszélgetnem. A Facebook posztjaim kiüresedtek. Megvalósult a legnagyobb félelmem. Unalmas lettem. Feltettem, hogy mi az aznapi süti. Gyertek, finom. Ma ez sütöttük, gyertek, finom. Gyertek, gyertek. Az elején elindítottam egy történetet, amit heteken, hónapokon keresztül görgettem, ami érdekes volt, ami megmozgatta az embereket és aztán megnyitottunk, és vagy nem volt időm posztolni, mert tálcával a kezemben rohangáltam, vagy nem volt mit mondanom, mert a számlákat rakosgattam nagy halomba. De én nem akarok unalmas lenni és nem tudom elképzelni, hogy bármi mást csinálok, mint a Flore. Ez a szerelem gyerekem és együtt akarok vele megöregedni. Tele vagyok bizonytalanságokkal, kételyekkel, fele annyira sem vagyok magabiztos, mint amennyire ehhez kellene, de abban biztos vagyok, hogy ez nem csak egy vállalkozás, nem csak egy munka és még rengeteg lehetőség, ötlet, élmény, (siker)történet van ebben a helyben. Rengeteg ötletem van! Készülünk a karácsonyra, süteményekkel, kekszekkel, dekorációval, ajándékokkal! Ez lesz az első karácsonya kis Florcinak és remélem, hogy az ünnepi hangulat hamarosan beköltözik hozzánk, egyre kevesebbet kell a laptopom mögé bújnom, többet lehetek veletek (vendégekkel) és veletek (családommal), újra számíthattok rám (munkatársaim) és igyekszem majd újra elérhető lenni a barátaimnak, feltöltődni, mosolyogni és élvezni, hogy sok-sok segítséggel, de nekem valóra válhatott az álmom.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cafeflore.blog.hu/api/trackback/id/tr4011824139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.