Enni jó. Enni jó és ezt akkor is tényként jelenthetjük ki, ha a mély filozófiai vitát, miszerint azért élünk, hogy együnk, vagy azért eszünk, hogy éljünk - egyelőre - eldöntetlenül hagyjuk. Enni annál jobb, minél jobban összevágnak a jó evést elősegítő körülmények, mint az éhség, (mert teletömött hassal leerőltetni még egy túrós palacsintát anyu kedvéért, utána pedig repedésig feszülő hassal szenvedni hazáig ismerős élmény) a kellemes környezet, ha vendéglátó helyen táplálja magát az ember akkor a jó kiszolgálás, kedvesség (a nagyi vasárnapi ebédjével, a húsleves, rántott csirke, házi süti kombóval úgysem versenyez semmi, egy étterem nem tudja belefőzni egy klasszikus egyszerű menübe az egész gyerekkorodat, de nem is ez a dolga, a kettő nem ugyanaz az élmény) az odafigyelés és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a jó koszt. Ad absurdum ezen utolsó tétel önmagában is teljesítheti a a jó evés előfeltételeit, de egyrészt ez ritka - mert kevés az olyan kis étterem, ahol lepattant körülmények között, billegő lábú asztaloknál, mindent belepő konyhaszagban mogorva kiszolgálással tesznek eléd valami felejthetetlent, mondom kevés, de ne zárjuk ki teljesen, vannak csodák, él még Rejtő Jenő, de azért az esetek 99%-ban tény, hogy ahol odafigyelnek a környezetre és a kiszolgálásra, ott nagyobb valószínűséggel figyelnek oda az étel minőségére is. (És most nem a csillogó fine dining éttermekre gondolok, nem, nem…) Másrészt a komplex élmény az igazi élmény.

Hogy miért ez a hosszas bevezetés? A környezetet már ismeritek, napról napra figyelemmel követitek, hogy hogyan épül-szépül, tulipánosodik, berendeződik a kis mini kávézóm. Észre fogjátok venni, hogy innen már felgyorsulnak az események, pik-pak telepakoljuk az egészet bútorral, eszközzel - de azt még nem nagyon árultam el, hogy ha eljöttök hozzám mit kaphattok enni. Na ezt most bepótolom! Az italokról majd külön posztban, jövő héten. A koncepció, amit mindig mondok, hogy ez egy “franciás” kávézó. Nem francia, hanem franciás, a különbség pedig az, hogy nem szeretnék egy már Párizsban sem nagyon létező díszlet kávéházat. Én egy stílusában, hangulatában, az életérzésben francia ihletettségű helyet álmodtam meg, ahol ízig vérig francia ételek és italok is lesznek és ezekhez illeszkedő egyéb fogások is. Az alapanyagok túlnyomó többsége francia, vagy magyar kézműves termék. Minden ételt helyben, frissen állítunk elő. Lesz néhány alap fogás, ami mindig szerepelni fog az étlapon és mindig lesz néhány napi ajánlat is, amit felírunk a krétatáblára és ajánlunk a vendégeknek szóban. Nem ígérek hosszú étlapot, naponta úgy 8-10 különböző finomságot kínálunk, de azokat szeretnénk a lehető legmagasabb minőségben produkálni. Jó, sok a szöveg, jöjjön a lényeg:

• Baguette francia vajjal és 2 fajta lekvárral (Kapcsolcsikum lekvár a Balatonfelvidékről)
• Tartine vajjal és egy fajta lekvárral (kenyér szelet a Pékműhelyből, kérésre még bármivel, ami a konyhán fellelhető)
• Gyümölcsös magvas tartine alkalmanként változó feltéttel (Körtés diós tartine kecskesajttal, barackos-kéksajtos-balzsamecetes, Soupe des Cerices- édes cseresznyés, Pain Perdu vajon grillezett gyümölcsökkel (french toast)
• Croissant, madeleine, financier, moelleux aux épices, fougasse, és különböző édes és sós tarte-ok,  más néven napi sütemények a készlet erejéig elvitelre is és TARTE TATIN! Imádom a párolt almák és a leveles, vagy éppen linzer tészta egyszerű párosítását!
• Crocque monsieur
• Napi omlett : Francia sajtos, zöldséges, vagy napi különleges omlett, kaviáros, szarvasgombás-sajtos
• Napi szendvics, különféle beltartalommal Józsi (Pékműhely) csodás félbarna kenyeréből (sonkás, sajtos, majonézes, lazacos, tonhalas, etc) elvitelre is
• Napi pástétom mindenféle zöldekkel, lekvárokkal, befőttekkel
• Sajttál, francia és magyar sajtokkal, magvakkal, gyümölcsökkel, chutney-kkal
• Napi saláta: laktató, dús salade composée-k, mint amilyeneket Párizsban ettem, saláták saját ötletből, illetve imádom Joanne Harris szakácskönyveit a Francia konyhát és a Francia piacot, csodás saláták vannak benne
• francia tatár kaviárral és buggyantott tojással a Fény utcai Steakes fantasztikus bélszínjeiből
• Lágy tojás csírákkal, koktél paradicsommal (Ilyet a Claus Petitdéjeuner-ben ettem Párizsban)
• parmezános sült kolbász és véres hurka

Ezek és ezek variációi lesznek az étlapon kiegészítve mindazon fogásokkal, amiket szezonálisan és ötletszerűen éppen arra a hétre kitalálunk, vagy éppen meglátunk a piacon… Na, éhesek vagytok már?