Az Ob-La-Di kávézó egy igazi modern, újhullámos, mégis barátságos és családias hangulatú hely. Jó a kávé, szép a sok márvány felület, kedves a barista lány és isteni a narancslekvár.
A kávézó a Filles de Calvaire metró megállóhoz van a legközelebb. Én a Montmartre-ról, a 12-es metró vonal Jules Joffrin megállójától lindultam, majd a Madeleine állomáson átszálltam a 8-as metróra, amivel a Filles de Calvaire megállóig mentem. A metró megállótól pár perces séta vezet a Boulevard du Temple-n a kávézóig. Az egész út 30 perc volt.
Az Ob-La-Di-ról az volt az első benyomásom, amikor megérkeztem, hogy éppen olyan cuki, mint az Instagram képeiken. Még a francia kávézókhoz képest is rengeteg a márvány felület. A pult és a fal melletti bárpult magasságú asztal is márványból van. Tökéletes terep klassz Instagram fotókhoz:)
Az enteriőr inkább indusztriális és minimalista, nem romantikus franciás. A plafonon nagyon menő rézcsövekből készített lámpa van. A falakat pedig valamilyen do it yourself-es megoldással festették rusztikusra. A kék-fehér cementlapok a padlón egészen a pultig futnak. Ez a kék-fehér kombináció nekem kicsit kilóg a belső tér többi eleméből, de ad a helynek egy jól felismerhető karaktert.
Az antik, már fekete pöttyös tükör keret nélküli felhasználása kifejezetten bájos, a padra erősített kis asztal pedig nagyon klassz megoldás a kis hely maximális kihasználására. Lehet, hogy ezt az ötletet én is felhasználom a Café Flore-hoz. Egyelőre talonba teszem.
A picike csatos irattartóra erősített menüről én a tartine-t választottam vajjal és lekvárral. A tartine gyakorlatilag nem más, mint vajaskenyér. Amikor kikértem, ezt még nem tudtam, illetve nem emlékeztem rá. Még a gimiben tanultam franciául, nyelvizsgám is van, de 8 éve nem gyakorlom a nyelvet, sokszor alap szavak nem jutnak eszembe. Szóval, amikor megkaptam a vajaskenyerem lekvárral, kicsit csalódott voltam. Ez a csalódottság egészen az első falatig tartott. A narancslekvár leírhatatlanul finom! Függőséget okoz!
Ehhez a lekvárhoz tényleg nem kell más, mint egy kis kenyér és jó vaj. Így tökéletes. A tartin után kértem még egy csokis cooke-t is. Ez volt épp a napi sütijük. Nem éppen hagyományos francia süti, de nagyon finom volt. Kívül ropogós, belül omlós. Nyami! Azt mondanom sem kell, hogy a kávé jó. Ami pedig a kávégépet ileti, La Marzocco-val dolgoznak.
A felszolgáló lány igazi cuki francia csaj. Kockásinges, laza, szemüveges, közvetlen. Megkértem, hogy csináljon rólam egy fényképet, közben meglátott a telefonomon egy értesítést és a szövegből kitalálta, hogy magyar vagyok. Kiderült, hogy járt már Budapesten, és nagyon szépnek, de rendkívül nehéznek találja a nyelvet. Mit ne mondjak, a francia se könnyebb:) Később kiderült, hogy a nagyon franciásnak tűnő lány nem francia, hanem cseh. Úgy tűnik, hogy nem a franciák a legfranciásabbak, ami jó hír, így még nekem is van esélyem ilyesmire pályázni.
Ha ez nem lett volna elég, a mellettem ülő modell kinézetű kínai lány megkérdezte, hogy a Szia magyar szó-e. Hiába, világváros vagyunk. Vele is elbeszélgettem picit, kiderült, hogy légiutaskísérő és csak 2 napot van Párizsban, utána repül tovább, a barátja pedig épp Budapesten van és ő írta neki chat-en, hogy “Szia”, ezért kérdezte. Tehát a kávé jó, a kaja egyszerű, de nagyon finom, a hely kellemes, az emberek cukik és még wifi is van és nem néztek rám morcosan, hogy végig a laptopom nyomkodtam. Kicsit nehezemre esett továbbindulni, pedig még 2 kávézó volt a listámon aznapra.
Az Ob-La-Di lett az egyik kedvencem, mert a mostanában jellemző minimalista kávézói design ellenére is van benne egy kis csavar, egy kis plusz, ami miatt elérik azt a hatást, amit minden kávézó szeretne: egyszerűen jól érzed magad és nincs kedved elmenni. Remélem, hogy sikerül ezt a titkot megfejteni és a Café Flore-ban is ilyen hangulat lesz majd!
54 rue de Saintonge, Párizs
Legközelebbi metró megálló: Filles de Calvaire (8-as metró)
Nyitva tartás: K-P: 8:00-17:00, Sz-V: 9:00-18:00 (Hétfőn zárva!)
